One

One-Bizonytalanság vs. Bizonyosság

Meg akarom mutatni milyen erős vagyok... Te a gyengeségeimet betéve tudod talán, de én az erősségeimről szeretnék vallani. Azt akarom, hogy lásd, amit talán nem olyan jól látsz..ami láthatatlan a szemnek. A szavaim mindig erősebbek, követeledzőbbek, és a szívem bennük rejlik. 

Lassan fél éve, hogy utoljára írtam, talán már nem is vagyok az igazi, de felveszem a tollam/klaviatúrámat és odanyomom a papírra a bennem rejlő lehetőségeket. 

Azt akarom,hogy figyelj a sorokra, és olvass köztük..

Tüskék

Tüskékkel borított nappalok, esték, délutánok. Újra és újra beléd marnak..Nem sírsz, nem eresztesz ki egy sóhajt sem, te tüskékkel válaszolsz. Azokkal a tüskékkel, melyeket én adtam neked. Sírok, sóhajtozom, fáj a levegővétel... Csak azt látom, hogy nekem mennyire fáj, a te fájdalmad a szemnek láthatatlan. Belül tépelődsz, a tüskék megmérgeznek minket, azt, ami miatt egymás mellett vagyunk. Vádaskodsz, és én is hitetlenül állok, ha azt mondod "Szerelmes vagyok". És lassan elfelejtjük mit is jelentünk egymásnak. Aztán egy nap elküldelek...Nem gondolom komolyan, azt akarom,hogy ne vádolj, hogy ne próbáld megmagyarázni az irántad érzett érdeklődésem, szeretetem. Azt akarom, hogy te is úgy lásd magad, ahogy én látlak, de amint szavakkal kifejezném, elfordulsz és hiába kapok a kezed felé. Aztán egyszer csak elveszítelek... És magamat is. Te tudománnyal magyarázod, amit irántam érzel, én az irodalomban keresem a válaszokat arra pontosan mi is az az érzés, amit érzek. Te azt mondod nem illünk össze, a szavaid pedig összetörnek..Nem csak engem..Téged is. El akarom mondani, hogy sajnálom. Hogy én még mindig pontosan tudom, hogy te nem vagy rossz ember. Hogy ezentúl jobban megbecsüllek majd, hogy nem adok több tüskét és hogy amiket adtam, azoknak a nyomait eltüntetem... Megpróbálom.. Mert te megérdemled. Mert a bizonytalanságom bizonyossá fog változni. Úgyhogy ne rejtsd el a fáradt sóhajokat, ereszd ki őket, mutasd meg a tüskék nyomait, engedd, hogy megcsókoljam a nyomokat és hogy elmondhassam harcos vagy. Mert az vagy.. Mert amikor én bizonytalanul álltam és elküldtelek, te újra és újra felvetted a kesztyűt, megharcoltál értünk helyettem is, mikor gyenge voltam. Újra és újra megnyugtattál, biztosítottál a szeretetedről, és én egyre jobban beleestem abba az erős srácba, aki a kezemet fogta, aki kiabált velem, ha kellett. Nem hátráltál meg, és azt akarom, hogy tudd, mostmár tudom, hogy miattunk tetted mindezt. 

Még mindig megszédülök a csókjainktól, és újra-újra élem a kezdetünket, és az édes pillanatokat, amiket okoztunk egymásnak. Azt akarom, hogy újra és újra magadhoz szoríts, hogy lepjük meg egymást boldog pillanatokkal. Meg akarlak csókolni mindenhol, a lelket is kiszorítani belőled egy-egy öleléssel. Sétálni szeretnék, az eget kémlelni, hógolyózni, sütit készíteni, hóembert építeni, zenét hallgatni, táncolni a karjaidban ingatagon ringatózva, a mellkasodon feküdni, játszani és végül szeretni, végtelenül szeretni...téged. 

Ne felejtsd el, hogy szeretlek, hogy azzal, hogy szeretni kezdtél, az életem beteljesedett. Erős akarok maradni miattad, valóra akarom váltani az összes kívánságod és legyőzni a félelmeimet. Szükségem van rád, és remélem, hogy neked is rám. Küzdeni akarok értünk, és hinni abban, hogy még mindig helyrehozhatjuk, amit elrontottunk, hogy a tüskéket végül eltüntethetjük. Azt akarom,hogy nevess, hogy melegen mosolyogj rám, ahogyan régen tetted. Szóval, csak ne adjuk fel...